|
HARMONOGRAMOK Kézről kézre adott mozdulatok „Az előadóterem hátfala, amely az átjáróval szemben, annak tengelyében található, a térben úszik, szinte lebeg, hiszen alatta a galériás térnek köszönhetően tágasság, felülről a bevilágítók miatt nagy légtér és egész napos benapozás öleli körül.”(A tervezői leírás részlete.) A Tessedik Sámuel Főiskola épületébe tervezett műalkotás a „Kézről kézre adott mozdulatok” című képsorozat e helyszínre történő adaptációja. 1998 nyarán a XXX. Győri Nemzetközi Művésztelep beszámoló kiállításának eseménye volt a „Kézről kézre adott mozdulatok” című akció. A telep résztvevőivel közösen, mozdulatainkat, gesztusainkat adtuk tovább egymásnak, egy meghatározott koreográfia szerint: A táblamásolóval* rögzített első szénrajzot fóliára másoltuk, majd írásvetítővel rávetítettük egy tiszta papírra. A második rajzoló mozdulatai a vetített képpel együtt kerültek rá a következő fóliára, és így tovább, amíg mind a kilenc résztvevő gesztusai egymásra kopírozódtak. Ezt a folyamatot kilencszer ismételtük, hogy minden résztvevő lehessen kezdő pozícióban. Ez a cselekménysorozat felfogható a tanítás-tanulás metaforájaként. Az egymásra rétegződő, egymást körforgásban kiegészítő, egymásra épülő mozdulatok a „lebegő falra” vetülnek a felülvilágító ablaksorának és az előadó padsorainak raszterében. Korábbi munkáimhoz hasonlóan (Páternoszter, Szomszéd fények szőttesében, Repülőhíd terv...stb.) itt is a résztvevők gesztusainak lenyomatai a készülő képek építőkövei. A nagy légtér és az egész napos benapozás lehetővé tenné, hogy a képet egy különleges időmérő eszközzé, egy rendhagyó napórává fejlesszük. Így a mű végső formáját egy éves megfigyelés után nyerhetné el. Megvalósulás esetén automata kamerával egy esztendőn át dokumentálnám a kép és a napfény viszonyát. Ezen összefüggések ismeretében terveznék a kép elé egy transzparens reliefet, amelynek megvalósításához új forrásokat kell keresni. Ennek a pályázatnak a terhére a relief terveit tudom elkészíteni. *A táblamásoló egy különös technikai eszköz. A kísérleti digitális fényképezés egyik kezdeti, megvalósult formája. Eredeti rendeltetése, hogy előadásokon, továbbképzéseken megkönnyítse a jegyzetelést. Segítségével a táblán látható szövegek és ábrák gyorsan, a jegyzetelés fáradalmainak kiküszöbölésével, a gép oldalából kitüremkedő faxpapírra rögzíthetőek. Ha a táblamásolót nem rendeltetésszerűen használjuk, az általa rögzített képeken olyan mozgásformák válnak láthatóvá, melyek az általánosan ismert eszközökkel nem, vagy csak körülményesen jeleníthetőek meg. A legtöbb képalkotó eszköz, a videó, a fényképezőgép, a korszerű digitális kamerák, a centrális perspektíva, az egy nézőpontúság elvére épülnek. A táblamásoló a benne lévő digitális kamera által rögzített látványt – A/4 méretben – közvetlenül a hőérzékeny papírra rajzolja, így a kép a polaroid eljáráshoz hasonlóan azonnal láthatóvá válik. A kamera és a faxnyomtató egy 22x30x6 cm méretű lapos dobozban helyezkedik el. Az exponálás módja a réskamerához hasonló. A látványból mindig csak egy függőleges vonalnyi részt érzékel. Jobbról balra haladva e keskeny sáv mentén rajzolódik a kép a papírra, körülbelül harminc másodperc alatt. Ez az exponálási mód nem hasonlít a hagyományos fényképezés hosszú expozíciós idejéhez, inkább nagyon rövid expozíciók sorozataként képzelhető el, harminc másodpercen keresztül. Egy-egy „expozíció” során, egy-egy függőleges vonal mentén lévő pontok képét rögzíti a kamera. A gép előtt zajló folyamatok, az elvégzendő műveletek kezdő és befejező időpontjai egyetlen ábrán jelennek meg (Az ilyen típusú ábrákat a műszaki életben harmonogramnak nevezzük.). Ez a masina, a táblamásoló vált a Váltótér projektet 1994 tavaszától folyamatosan dokumentáló eszközzé, illetve ezzel párhuzamosan képzőművészeti munkálkodásom fontos részévé. Harmonogramok, 4,35 x 7,2 x 0,02 m vászon, olajbázisú pigmentfesték, lakk, farostlemez.
|
