|
Repülőhíd - terv
A Dunai Kötélpálya Rakodó a századelő acélszerkezeti építészetének tanújaként 1927 óta áll a Duna medrében Esztergom fölött az 1721,5 folyamkilométer magasságában. A dorogi bányákból induló kötélpályán 1963-ig szállították a szenet és rakták itt uszályokba. A csillepálya végleges elbontása óta az épület teljesen elszigetelődve, "területen kívül", magányosan áll a folyómederben. Az általunk Váltótérnek elnevezett szénrakodó „metaforikus újraindítására” - közel száz érdeklődő jelenlétében - a már ugyancsak használaton kívül álló dorogi bányászfürdőben került sor 1994 decemberében. Az azóta eltelt idő alatt számos eseménynek volt helyszíne vagy oka e különös építmény - a Váltótér. Ezeknek az akcióknak egyike volt a Repülőhíd-terv. A Magyar Köztársaság pozsonyi Kulturális Intézete 1997-ben átHIDalás címmel rendezett kiállítást Esztergomban és Párkányban. A képzőművészeti események témája a Párkány és Esztergom közötti csonka Mária Valéria híd, az utolsó híd a Dunán, amely nem épült újjá a II. világháború óta. A Repülőhíd egy kettős testű, kettős árbocú komp, amely a folyó két partja között inga módjára egy körív kerületén mozog. A Repülőhíd 1500 méter hosszú kötelét apró csónakok sora tartja a víz felszínén.A távoli végén lehorgonyzott kötél és a kormányzás segítségével, a vízfolyás erejét kihasználva jár a komp révtől révig. (Az első repülőhidat Moller Vilmos bécsi ácsmester építette 1676-ban). 1997 május 30-án az esztergomi Duna Múzeumban egy képzeletbeli Repülőhidat "építettünk" a két pillér között, tizenkét építész közreműködésével. A Repülőhidat tartó hosszú kötélnek egy telefonvonal felelt meg - a tervezők ezen keresztül (szóban) továbbították olyan elképzelt vagy valóságos rajzaik leírását, amelyek egy-egy újjáépített Mária Valéria hidat, illetve fantázia-hidakat ábrázoltak. A rajzokat a telefonvonal végén - kizárólag szóbeli információk alapján - ketten ( Koronczi Endre és Lévay Jenő ) egyszerre, de egymástól függetlenül rekonstruáltuk - egy-egy A/3 méretű üveglapra ecsettel és tussal. Az egy tervezőtől származó két üveglap-rekonstrukciót a telefonbeszélgetés végeztével egymásra illesztettük, és ezeket a tervezet-párokat elhelyeztük a kiállítótérben. Ily módon néhány óra elteltével tizenkét Repülőhíd-terv lebegett Esztergom és Párkány felett. Ez az akció alapjául szolgált a Repülőhíd-terv című grafikai mappának. E mappa témáját s egyben alapformáját tehát ez a fent leírt szituáció jelenti, építőelemeit pedig a részvevők gesztusai, üzenetei képezik. A Repülőhíd-terv résztvevői és művei a következők: Balázs János: A fekvő híd - telefonfirka
Borza Endre: A szerencsések hídja
Homor Kálmán: A két angyal felhelyezi az ívet a megfelelő sematikus tartóra
Mújdricza Ferenc: Egy spirálisan pergetett film
Mújdricza Péter: Gyógyvirágszőnyeg
Nagy Bálint: Egyetlenegy árva madár
Pottyondy Péter: A létra
Rajk László: Merülőforraló
Sugár Péter: Repülő híd
Szabó Zoltán: Erdőlyuggató
Tokodi András: Én vagyok a híd
Vincze László: Fényképezőgép, vagy öntöző
A Budapesti Corvinus Egyetem épületébe tervezett műalkotás a Repülőhíd-tervnek e helyszínre történő adaptációja. Az itt megjelenő hat kép már nem kötődik konkrét személyekhez, a tizenkét kőmíves, a Roncshíd (Ponte Rotto), a repülőhíd metaforáihoz, de ezekből építkezik. 64 db 10 mm vastag - összesen 6,23x20,85m, 130m2, vászon, olajbázisú pigmenfestékkel nyomtatva, farostlemezre kasírozva, lakkozva, súlya 8,7kg/m2
|
