|
Nyíregyházi Főiskola, Kodály Zoltán Kulturális Centrum, előadóterem.
A tér huszonhét iránya - vonalrendszer - a tér és időbeliség jelölése - az alapirány jelek
Sárkánytánc
A táncírás, kinetográfia a zene lejegyzéséhez hasonlóan leírással rögzíti a táncot. A Lábán-kinetográfiát (Labanotation), a ma legelterjedtebb, nemzetközi táncírást a magyar származású Lábán Rudolf (1879–1958) Németországban alkotta meg (1928). Ez oldotta meg először a mozdulat tér- és időbeli vonásainak egységben való megjelenítését. A grafikus írásjelek formája a térbeliséget, hosszanti kiterjedése pedig az időbeliséget fejezi ki. A jelrendszer a test anatómiai törvényeire épülve minden emberi mozgás lejegyzésére alkalmas, s így nincs egyetlen táncstílushoz kötve. Pályázatunkban Kodály Zoltán (1882-1967) Balettzene című ritkán játszott művének egy részletét jelenítjük meg a dekoratív formáknak a táncírás rendjébe való integrálásával. (A mű a Háry János részeként készült, de végül kimaradt a daljátékból. Eredeti címe Sárkánytánc volt.) A táncírás „kottaképe” lehetőséget biztosít a szín, a forma, a zene és a tánc egy képben való ábrázolására. Az előadóterem hátsó falán végigfutó fríz követi Lábán jellegzetes koreográfiai módszerét is: a meghatározottság kombinálását a rögtönzéssel. A zene grafikus megjelenítésére több módszer létezik. A legáltalánosabb a kottaírás, de a tabulatúra (hangszeres fogásjelölés), az oszcilloszkóp vagy a számítógépes hangfeldolgozás hullámkirajzolása is ilyen mód. A táncírás áttételesebb, de mint ilyen, egyszerre absztraktabb és mégis információban gazdagabb lehetőség a konkrét zenére való grafikus utalásra. Mivel Kodály munkássága a népzenegyűjtés terén és népzenei ihletésű, különösen színpadi műveiben ugyanannyira kötődik a tánchoz, mint maga a népi kultúra és általában a zene, a rá való emlékezés ezen formája egyáltalán nem idegen az ő szellemétől. A tánclejegyzés a népdalgyűjtés közeli rokona, Lábán és Kodály küldetésének egymás mellé tétele ezen a felismerésen alapul. Az alkotás ilyen módon tiszteletadás a 20. század két nagy magyar művészének, akik metodikájukban mindketten iskolaalapítóknak számítanak: Kodály Zoltánnak, a zeneszerzőnek, egy meghatározó zenepedagógiai módszer megálmodójának, és Lábán Rudolfnak, a kiváló koreográfusnak, az európai modern tánc megalapítójának. Lábán Rudolf 1958 májusában a Művészetoktatás Egyesített Tanácsának konferenciáján tartotta utolsó előadását, címe mintegy Lábán gondolatiságának lényegét emelte ki: „A mozdulat az ember egésze”. Lábán elmondta, a kifejező emberi mozdulat térbelisége, időbeli lefolyása, ereje, minősége az egész embert mutatja és alakítja, mert teljes spirituális jelentőségével a mozdulat az ember nagy integrátora. Ehhez hasonlíthatók Kodály gondolatai a zene szerepéről a teljes, egészséges személyiség kialakításában: „Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.” „A zene és testmozgás ősi kapcsolatai a civilizációban erősen meglazultak. Ha most magasabb síkon megpróbáljuk helyreállítani, ahol lehet: nem visszafelé megyünk az ősállapot felé, hanem előre a civilizációból a kultúra felé.” /Kodály Zoltán/ „Testünk tükör, melyben tudatosítjuk a világegyetem körmozgását. A test mozdulat–vonalaiban végtelenség és örökkévalóság rejlik… Ha leplük egy–egy pillanatra fellebben, feltárul az ihletettség, az emelkedett tudatosság – a sűrített extázis és a látnoki képesség hordozójaként mozdulat–ívek tűnnek elő. Ezért soha ne feledjük, testünk minden gesztusa mélyen gyökerező misztérium." /Lábán Rudolf/ Czeglédi Lajos, Ittzés Gergely, Lévay Jenő
|
