|
Az Odüsszeusz Büfé vendégei
„ Mert nincs semmi kutyább a gyomornál: gyűlöletes, hisz
Győrben működik – a kilencvenes évek óta egyre sikeresebben – az önjáró Odüsszeus Büfé, melyet a „leleményes” tulajdonos egy Robur (NDK) márkájú buszból alakított át. A siker mértékét jelzi az is, hogy az ütött-kopott busz helyét egyre korszerűbb lakókocsik veszik át, az új cégéren pedig már a szóvégi „sz” is meg van festve. Az én képi jegyzeteim még a Robur fénykorából valók. A vendégek egyszerre titokzatos és feltárulkozó világa jelenik meg a táblamásoló gép hőérzékeny papírján. Ennél a képalakítási eljárásnál az expozíció ideje az egyik legfontosabb kompozíciós elemmé válik: A táblamásoló egy különös technikai eszköz. A kísérleti digitális fényképezés egyik kezdeti, megvalósult formája. Eredeti rendeltetése, hogy előadásokon, továbbképzéseken megkönnyítse a jegyzetelést. Segítségével a táblán látható szövegek és ábrák gyorsan, a jegyzetelés fáradalmainak kiküszöbölésével, a gép oldalából kitüremkedő faxpapírra rögzíthetőek. Ha a táblamásolót nem rendeltetésszerűen használjuk, az általa rögzített képeken olyan mozgásformák válnak láthatóvá, melyek az általánosan ismert eszközökkel nem, vagy csak körülményesen jeleníthetőek meg. A legtöbb képalkotó eszköz, a videó, a fényképezőgép, a korszerű digitális kamerák, a centrális perspektíva, az egy nézőpontúság elvére épülnek. A táblamásoló által létrehozott kép megingatja ennek az individuális, izolált pontnak a parancsuralmát. A táblamásoló a benne lévő digitális kamera által rögzített látványt – A/4 méretben – közvetlenül a hőérzékeny papírra rajzolja, így a kép a polaroid eljáráshoz hasonlóan azonnal láthatóvá válik. A kamera és a faxnyomtató egy 22x30x6 cm méretű lapos dobozban helyezkedik el. Az exponálás módja a réskamerához hasonló. A látványból mindig csak egy függőleges vonalnyi részt érzékel. Jobbról balra haladva e keskeny sáv mentén rajzolódik a kép a papírra, körülbelül harminc másodperc alatt. Ez az exponálási mód nem hasonlít a hagyományos fényképezés hosszú expozíciós idejéhez, inkább nagyon rövid expozíciók sorozataként képzelhető el, harminc másodpercen keresztül. A folyamatok rögzítése következtében hol elmosódott, megnyúlt mozgásfázisok által torzított formák keletkeznek, hol egymásba áttűnő időpillanatok rétegei rakódnak a felületre. S mindez úgy jön létre, hogy nem csupán az „időmásoló” gép rögzíti őket, hanem a gyorsan romló, fakuló faxpapírt tovább rajzolom, festem, majd az egészet újra szkennelve immár időtálló anyagokkal készítem el a grafikai lapokat.
Lévay Jenő: Az Odüsszeusz Büfé vendégei Borromini csigalépcsőjén a Palazzo Falconieriben, harmonogram vásznon, 60x60 cm, 2001.
Lévay Jenő: Várakozók - 1, 40x40 cm, harmonogram, karton, 2001.
Lévay Jenő: Várakozók - 3, 40x23 cm, harmonogram, karton, 2001.
Lévay Jenő: Várakozók - 4, 40x23 cm, harmonogram, karton, 2001.
Lévay Jenő: Várakozók - 5, 40x27 cm, harmonogram, karton, 2001.
Lévay Jenő: Várakozók - 11, 40x26 cm, harmonogram, karton, 2001.
Lévay Jenő: Várakozók - 19, 40x22 cm, harmonogram, karton, 2001.
Lévay Jenő: Várakozók - 21, 40x40 cm, harmonogram, karton, 2001.
Lévay Jenő: Várakozók - 24, 40x33 cm, harmonogram, karton, 2001.
Lévay Jenő: Várakozók - 29, 40x40 cm, harmonogram, karton, 2001.
TÖREDÉK IDŐK – IDŐTÖREDÉKEK
Lévay Jenő harmonogramjairól
Egyszerre titokzatos és feltárulkozó világ jelenik meg Lévay Jenő grafikai sorozatán, az Odüsszeus [sic!] Büfé vendégei címűn. Mint képek talányosak, technikájuk szinte megfejthetetlen. Akkor sem jutunk sokkal közelebb a válaszhoz, ha megtudjuk, hogy a grafikák műfaji meghatározása: harmonogram. Technikailag táblamásoló gép segítségével kivitelezte őket alkotójuk. Mindjárt két kérdés merülhet fel legtöbbünkben: 1. Mit nevezünk harmonogramnak? 2. Mi a táblamásoló gép? A harmonogram olyan ábra, amely különböző műveletek és cselekvéssorok kezdő és befejező időpontjait egyszerre tartalmazza, tehát valamely folyamatot rögzít egy képen. Ezzel szorosan összefügg a megvalósításhoz használt táblamásoló, amely egy különös technikai eszköz. A kísérleti digitális fényképezés egyik kezdeti, megvalósult formája. Eredeti rendeltetése, hogy előadásokon, továbbképzéseken megkönnyítse a jegyzetelést. Segítségével a táblán látható szövegek és ábrák gyorsan, a jegyzetelés fáradalmainak kiküszöbölésével, a gép oldalából kitüremkedő faxpapírra rögzíthetőek. A legtöbb képalkotó eszköz, a videó, a fényképezőgép, a korszerű digitális kamerák, a centrális perspektíva, az egy nézőpontúság elvére épülnek. Ezzel szemben ha a táblamásolót nem rendeltetésszerűen használják, az általa rögzített képeken olyan mozgásformák válnak láthatóvá, melyek az általánosan ismert eszközökkel nem, vagy csak körülményesen jeleníthetőek meg. Ezáltal az idő az egyik legfontosabb kompozíciós tényezővé lép elő Lévay Jenő képein. A folyamatok rögzítése következtében hol elmosódott, megnyúlt, mozgásfázisok által torzított formák keletkeznek, hol egymásba áttűnő időpillanatok rétegei rakódnak a felületre. S mindez úgy jön létre, hogy nem csupán az időmásoló gép rögzíti őket, hanem Lévay is „belenyúl” ezekbe a kompozíciókba. Elvesz és hozzátesz. Rajzol, fest, kontúroz, lazúroz. Meddig a gép, és honnan Lévay Jenő keze munkája? Ez is egy a képek rejtélye sorában. A helyszín lehetne bárhol, hiszen a hátterükből és természetes közegükből kiemelt (és nem kiszakított) figurák metafizikus, éteri közegben lebegő, foltszerű, töredékes hatású kompozíciókká válnak. S bár akárhol lehetne, mégsem mellékes, hogy a képek kivétel nélkül az Odüsszeus Büfé előtt megjelenő alakokat örökítik meg. Ha valaki olvasott már Bólya Péter-írásokat, vagy maga is megfordult párszor egy-egy igazi kocsmában, valami, Bólyánál többször megjelenő, „Akvárium-szerű” vendéglátóipari egységben, annak ismerősek lehetnek a Lévay Jenő grafikáin megjelenő szereplők. A „matrózcsíkos” pólóban araszoló idült alkoholista, a bánatát alkoholba fojtó, lecsúszott értelmiségi (aki szerint az értelmiség előtt csak két út áll: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan), a gyermekét egyedül (nem) nevelő húszéves családanya, az unatkozó öregúr, aki csak egy kis társaságra vágyik. Az Odüsszeus Büfé ugyanis nem más, mint egy lakókocsiból kialakított ital- (és étel-) áruda. A torzult lebegések, a hullámzó és néha csonkolt lények ugyan felidézik az eredeti helyszín szellemét, azonban a környezetük sallangjaitól megtisztított formák a felismerhetetlenség rejtekében, japán tus- és akvarellkompozíciók könnyedségével versengve el is távolodnak a valóságos terektől és időktől. Így a konkrét időfragmentumok a művészet végtelen pillanataivá válnak.
Élet és Irodalom 2002. szeptember 6. Szeifert Judit
|
