Sóhaj létrák

SÓHAJ LÉTRÁK

Felfújt lufik alkotják Lévay Jenő tereket, világokat tagoló és összekapcsoló installációjának különös szerkezetét a Kis Zsinagóga Egri Kortárs Galéria legújabb, tegnap nyílt tárlatán. A megnyitón a képzőművész Joó Irma közreműködésével mutatta be művéhez kapcsolódó performanszát.

A létra, az ószövetségi történetek fontos eleme, mely az istenhez vezető utat, az Úr és az emberek közötti kapcsolatot jelenti. Fontos tényezője a jákobi gondolat itt a Kis Zsinagógában Lévay Jenő most bemutatott installációjának, amit Nagy T. Katalin művészettörténész értelmezett a kiállítást megnyitóján. A tereket, dimenziókat összekapcsoló világfával rokonítható mitológiai lajtorján általában tíz fokon át lehet eljutni a felső világba. Lévay Jenő lépcsője önmagában a bizonytalanságot, a nehézséget jelenti, meglehetősen ingatag, az ember számára nem járható utat, módot, lehetőséget feltételez, hiszen vékony, hosszú lufik alkotják. Oly puha, hajlékony és könnyű, akár az emberi képzelet szüleményei. A struktúrákból mégis minden módon felfelé visz az irány az egymást feltételező feketén és fehéren. A bensőséges és törékeny fehérbe öltözött művész és társa világfa építésébe fogott, s a burjánzó karok átszőve a hideg fényekben vibráló teret. A kompozícióban a fekete csak egy hangsúlyos szálon jelenik meg, a két alkotó pedig eltűnik, feloldódik ebben a közegben.

Lévay Jenő korábbi munkáiban is törekedett a különböző műfajok, a rajz, a sokszorosító grafika, a performance ötvözésére a technikai lehetőségek képzőművészeti alkalmazásával, ami különleges lehetőséget teremt az új, személyes, egyben általános érvényű formanyelv kialakítására.

Egri Szín 2010. június 1.

Holló Miklós