Áthidalás és félreértés

A Dunai Kötélpálya Rakodó a századelő acélszerkezeti építészetének tanújaként 1927 óta áll a Duna medrében Esztergom fölött az 1721, 5 folyamkilométer magasságában. A dorogi bányákból induló kötélpályán 1963-ig szállították a szenet és rakták itt uszályokba. A csillepálya végleges elbontása óta az épület teljesen elszigetelődve, "területen kívül", magányosan áll a folyómederben.

Az általunk Váltótérnek elnevezett szénrakodó „metaforikus újraindítására” - közel száz érdeklődő jelenlétében - a már ugyancsak használaton kívül álló dorogi bányászfürdőben került sor 1994 decemberében. Az azóta eltelt idő alatt számos eseménynek volt helyszíne vagy oka e különös építmény - a Váltótér. Ezeknek az akcióknak egyike volt a Repülőhíd-terv.

A Magyar Köztársaság pozsonyi Kulturális Intézete 1997-ben átHIDalás címmel rendezett kiállítást Esztergomban és Párkányban. A képzőművészeti események témája a Párkány és Esztergom közötti csonka Mária Valéria híd, az utolsó híd a Dunán, amely nem épült újjá a II. világháború óta.

A Repülőhíd egy kettős testű, kettős árbocú komp, amely a folyó két partja között inga módjára egy körív kerületén mozog. A Repülőhíd 1500 méter hosszú kötelét apró csónakok sora tartja a víz felszínén.A távoli végén lehorgonyzott kötél és a kormányzás segítségével, a vízfolyás erejét kihasználva jár a komp révtől révig. (Az első repülőhidat Moller Vilmos bécsi ácsmester építette 1676-ban).

1997 május 30-án az esztergomi Duna Múzeumban egy képzeletbeli Repülőhidat "építettünk" a két pillér között, tizenkét építész közreműködésével. A Repülőhidat tartó hosszú kötélnek egy telefonvonal felelt meg - a tervezők ezen keresztül (szóban) továbbították olyan elképzelt vagy valóságos rajzaik leírását, amelyek egy-egy újjáépített Mária Valéria hidat, illetve fantázia-hidakat ábrázoltak. A rajzokat a telefonvonal végén - kizárólag szóbeli információk alapján - ketten ( Koronczi Endre és Lévay Jenő ) egyszerre, de egymástól függetlenül rekonstruáltuk - egy-egy A/3 méretű üveglapra ecsettel és tussal.

Az egy tervezőtől származó két üveglap-rekonstrukciót a telefonbeszélgetés végeztével egymásra illesztettük, és ezeket a tervezet-párokat elhelyeztük a kiállítótérben. Ily módon néhány óra elteltével tizenkét Repülőhíd-terv lebegett Esztergom és Párkány felett.

Ez az akció alapjául szolgált a Repülőhíd-terv című sorozatnak. A képek témáját s egyben alapformáját tehát ez a fent leírt szituáció jelenti, építőelemeit pedig a részvevők gesztusai, üzenetei képezik.

(Repülőhíd-terv I-XII. pigment tinta vászon, 90x126cm, 1994-2000, Repülőhíd-terv című grafikai mappa (készült 15 példányban) Minolta CF-900, A/3, 2000)

Lévay Jenő: Repülőhíd-terv I. pigment tinta vászon, 90x126cm, 1994-2000

Balázs János: A Fekvőhíd - telefonfirka

Szeretnék elmesélni egy régi metszetet. A fekvő formátumú képre fölülről, madártávlatból látunk rá, vízszintesen folyik a Duna és a vizen egy úszó híd látható. A fekvőhíd nevű katamarán körülbelül hat cm hosszú lehet, látszik rajta a két hajótest és az összekötő padozat. Elöl az árbocok, zászlókkal és az a kötél, ami elindul a hajó tatjától, átmegy az árbocok közötti fasínen és folytatódik a kép jobb sarka felé.

A hajó mögött, kicsivel félkép magasság fölött a túlparton van egy Két szintes magastetős épületegyüttes. Átlósan látszik egy kis fahíd, ami elindul a partról, és belelóg a Dunába, ide köt ki és innen indul a hajó. Kis korlátok is vannak rajta.

A kép bal oldalát, majdnem a sarokban teljes képmagasságban elfoglalja egy négyzetes torony, két ablakszinttel. Úgy látszik, hogy ez betölti a teljes lapméretet, hagymakupolaszerű csúcsban végződik, az égen madarak szállnak.

A víz be van csíkozva, mint ahogy a metszeteken szokott lenni és a hajó előtt ez a csíkozás besűrűsödik, hogy látszódjon a sodrás iránya. A túlsó parton sziluettszerűen hegy látszik, a kép jobb fölső sarkában minthogyha lenne egy épületecske, két kis ablak látszik rajta, nem tudni milyen épület. A kép bal fölső sarkát, amire mondtam, hogy ott van valami kétszintes magastetős épület, részben kitakarja a torony kúpja.

Lévay Jenő: Repülőhíd-terv II. pigment tinta vászon, 90x126cm, 1994-2000

Borza Endre: A szerencsések hídja

Üdvözlöm a révészeket!

A következőt gondoltam ki: a véletlenszerű áthaladásokról szól ez a rajz. Én nem tudtam elvonatkoztatni a Dunától, meg nem is akartam elvonatkoztatni tőle. A két part között fölállítunk tíz darab libikókát.

Készítünk egy metszetet a Duna medréről, beleszúrunk, nem egyvonalba, véletlenszerűen csak egy bizonyos ötven méteres sávon belül tíz darab libikókának a cövekét. Ezek a libikókák szabadon billegnek föl-le, föl-le, ahogy a szél meg egyéb dolgok viszik őket, valamint ezek a libikókák a tengelyük körül is tudnak forogni, ahogy ezek bele vannak szúrva a Dunába, a meder aljába. Halló. Akkor ezek a libikókák, ahogy forognak meg lengenek ide-oda, adnak egy ilyen tökvéletlenszerű eseménysort, hogyha valaki beleszáll az egyiknek az egyik felébe, akkor hogyha szerencséje van, sikerülne átjutni a Dunán. Hogyha pont úgy jönnek össze ezek a libikóka-hintázások meg forgások, hogy át tud szállni az egyikből a másikba. Ez egy hatalmas libikóka, autók férnek rá, és így megpróbálhatnak átjutni az egyik országból a másik országba, csak ehhez kurva nagy szerencse kell.

Ez egy híd tulajdonképpen, csak úgy elképzeltem, hogy az ilyen jó kalandos lenne így átjutni egyik országból a másikba. Ugye beszélgettünk arról, hogy minden tizenöt - húszmilliomodik embernek lenne szerencséje ezzel?

Lévay Jenő: Repülőhíd-terv III. pigment tinta vászon, 90x126cm, 1994-2000

Homor Kálmán: A két angyal felhelyezi az ívet a megfelelő sematikus tartóra

Ez a rajz egy hídívet ábrázol. A hosszanti lapnak a vízszintes tengelyében van egy körcikk, aminek a húrja tizennyolc centiméter hosszú. Szimmetrikus elrendezés, tehát kilenc - kilenc centiméter, a magassága három centiméter.

Középen azt el kell választani, az egy oszlop. Alulról, az oszlop aljából, tehát ahol metszi ezt a vízszintest, onnan negyvenöt fokból indulnak a rácsrudak jobbra és balra. Amikor eléri a fölső ívet, akkor megint jön egy oszlop, és így tovább. Így lesz berácsozva ez a cikk. Ez egy rácsos tartó lesz.

Jobbról - balról, a második oszlopnál az ív tetejére kell tenni egy - egy karikát, ami kb. három miliméter és abba egy öt centiméter hosszú, kötelet imitáló függőleges vonalat. Ugye, ezt jobbról-balról, mivel szimmetrikus az egész. Ezt a függőleges kötelet tartja kezében kétoldalról két három centiméteres angyal és csak a kezeik érnek a kötelek végeihez. Az angyalok tartják ezt az egész ívet. A rácsostartó alatt két és fél centivel van a terepszint.

Az egésznek a gondolatmenete az, hogy két angyal helyezi el ezt az ívet a megfelelő sematikus tartóra, és két ember csípőre tett kezekkel, jobbról - balról, egy szlovák meg egy magyar ezt nézi.

A vízszintes és a körív metszéspontjába függőleges szerkesztési vonalat kell húzni, mert a szerkesztési vonalhoz jobbra - balra lesz a pillér rajzolva. Tehát akkor két és fél centire ettől a vízszintestől jön a part, illetve a pillér. A pillér az egy centiméter széles, és jobbról-balról lefelé mondjuk két és fél centiméter. Tehát egy nyitott U-alak. ... A levegőben van ez a micsoda. Na most ennek a pillérnek a tetejétől a lap széléig kell egy vízszintest húzni, az a terep. És ugyanezt a játékot meg kell a másik oldalon is csinálni. Én szeretnék kérni ebbe a bizonyos metszéspontba, amit az előbb jelöltünk, pici kis egyenlő oldalú háromszöget, aminek az oldalhossza két miliméter, ez a saruja ennek az elemnek. Maradt az ív széle és a rajz széle között egy olyan három - négy centiméteres távolság. Szeretnék kérni egy - egy három centiméteres alakot mind a két oldalt, amelyek csípőre tett kézzel ...tehát az annyit jelent, hogy rábízzuk az istenekre a hídnak a sorsát. Most már mi nem tudunk csinálni semmit, mert a Meciar beadta az ultimót, szóval ez az egésznek a lényege. Úgy gondoltam, hogy a jobb oldalt, mert az a párkányi szlovák oldal, oda tennénk egy ilyen tót sapkát, egy nagyobb karimával és a magyar oldalon meg egy ilyen huszársapkát. Jeleznénk, hogy ez a magyar oldal. Most ez az alak is három cm lenne ugyanúgy, mint az angyal. Most az angyalt én úgy gondoltam, hogy egy bizonyos kis szögben, tehát nem függőleges lenne, hanem egy kicsit tíz fokos szögbe hajlana ehhez a bizonyos öt centiméteres kötélhez, az angyalnak a tengelye. A kezével tartja a kötelet, ami öt centiméter hosszú és az tartja az ívet és ez rákerül majd a helyére. A helye ott van a pillér tetején, ami jelenleg kető és fél centiméter magasan van.

Én remélem, hogy nagyjából rátaláltam a gondolatmenetre, Viszonthallásra.

Lévay Jenő: Repülőhíd-terv IV. pigment tinta vászon, 90x126cm, 1994-2000

Mújdricza Ferenc: Egy spirálisan pergetett film

Először is papírra kellene vetni, ha úgy tetszik a Nagy-Magyarországot, ennek tulajdonképpen nagyjából középpontja Esztergom, persze nem igazán, de jelképesen mégis. Amit én egy nagyon fontos dolognak tartanék, hogy tulajdonképpen a legelső király koronázásának a helye, tehát hogy ez koronázó főváros. Most persze megjelenítitek ahogy gondoljátok, ez a ti dolgotok, de amit mindenképpen szeretnék érzékeltetni, ezt a bizonyos tudathasadásos helyzetet, hogy most ilyen kétfelé, legalábbis ezen a szinten kétfelé szakított a város. Ezt lehetne valahogy úgy érzékeltetni, hogy ugye vannak a gonosz erők, amik mit tudom én Meciar, akár sárkány alakjában ennek a rajznak, vagy partnak az egyik oldalán, a másik oldalán pedig azok a jó érzésű emberek, akik szeretnék, hogy ebből a hídból legyen valami. Most majdnem ezt mondanám, hogy ennek a két erőnek a küzdelme napjainkban is folyik, hiszen tudjuk követni ezeket a dolgokat, és ha lehetne mondani, akkor a dolog végére érve valahogy úgy kellene elhelyezni ezt a két képet, amit úgy tudom, hogy ketten rajzoltok, hogy majd meg kellene fordítani, mikor egymásra teszitek, mert nem lehet tudni, hogy valójában közöttünk is kik azok a gonoszok, akik akadályozzák, hátráltatják ennek a hídnak az építését, akár önös érdekből, akár egyéb érdekből. Ez a technikai részére vonatkozott természetesen ez a gondolatom, de ami végül is ebből az egészből lényeges és leszűrendő lenne, az az, hogy ennek a hídnak tulajdonképpen bármilyen formában érdemes volna megvalósulnia. Én egy olyan formát is el tudnék képzelni, mintha egy filmet visszafelé pergetnénk, és egyszer csak elérkezik ez a pillanat, amikor fölrobbantották a hidat, de visszafelé. Tehát hogy éppen hogy összeáll az a híd, ami ugye ez ellentétesen úgy történt, ugye eredendően, hogy röpült a levegőbe a sok szilánk, most a levegőből a sok szilánk meg vasdarab meg minden visszaáll, összeáll egy igazi híddá. Tehát nekem az a legfontosabb mondanivalóm, ha nem robbant volna fel ez a híd, akkor ma is ugyanúgy sétálnánk át rajta. Közben a gonosz meg a jó erők akár ki is cserélődhetnek, mert hát már átmehetnek ezen a hídon. és ha ilyet javasolhatok, akkor fordítva tegyétek össze a rajzokat.

Lévay Jenő: Repülőhíd-terv V. pigment tinta vászon, 90x126cm, 1994-2000

Mújdricza Péter: Gyógyvirágszőnyeg

Én arra gondoltam, hogy a híd két csonka pillére, tehát a pillérei között legyen, a víz felületén gyógynövényből egy szőnyeg. Azok között a pillérei között, ahol nincsen igazi híd.

A gyógyfüvek egyrészt Szlovákiából származzanak, másrészt pedig Magyarországról. Őshonos gyógynövények, amelyek sehol máshol a világon nem találhatók, csak itt. Miután kiszáradt a Pannon tenger, azután itt olyan gyógynövények nőttek, amit a világ ökológusai meg botanikusai csodálattal látnak, hogy milyen fantasztikus, amilyenek sem Indiában, sem egészen más különös egzotikus helyeken nincsenek, amikről sajnos ma viszonylag nem túl sokat tudunk. A Kárpátoknak azon a részein, ahol a Szlovákok élnek, ott különösen erős gyógyító erejű növények vannak. A Szlovákoknak a középkorból úgymond olejkároknak nevezett vándorgyógyító orvosaik vannak, akiknek a sarjaik még ma is élnek, olyannyira ismerték a növényeket, hogy tudták, milyen betegségre milyen növény kell, amit adott esetben az orvostudomány sem tudott gyógyítani, de kuruzslónak nevezték, megbélyegezték őket. Na most ez a gyógynövény, vagy gyógyvirágszőnyeg kötné össze a csonka pillérek közeit, és egy olyasvalaki tiszteletére, vagy előtt nyílna ez meg, aki képes a vízen járni. Egy feljebbvaló, akiben hogyha esetleg képesek vagyunk hinni, akkor talán ezeket a félreértéseket, amelyek az országhatár inneni, illetve onnani oldalán élőknek a szívében fejében élhetnek, talán fel lehetne oldani, teljesen mindegy, hogy a hatalmi vagy a társadalmi hierarchia mely posztján van valaki, ezeket kellene valamiféleképpen, vagy innét ezekhez kellene gyógyító erőket nyerni.

Tulajdonképpen már pusztán lehet, hogy ennek a végiggondolása hozzájárulhat, segítő impulzusokat nyújthat. Ez egy magasabbrendű művészi erő, ami ugyanakkor a föld alól jön. Szeretettel üdvözlök mindenkit.

Lévay Jenő: Repülőhíd-terv VI. pigment tinta vászon, 90x126cm, 1994-2000

Nagy Bálint: Egyetlenegy árva madár

Jó. Tehát fekvő A4-es papír. Rajzoljatok az A4-es papírra egy belső keretet, amelyik megnyújtja az arányát, tehát a jobb és a bal oldalán körülbelül egy centiméter a keret, a fölső, alsó körülbelül két és fél centi. Tehát egy ilyen szélesvásznú arányt állítsál elő.

Akkor a kép bal oldalán ettől a kerettől körülbelül a kép egyötödében, tehát a baloldali kerettől a kép egyötödében húzol egy függőleges vonalat. Ennek a függőleges vonalnak a jobb oldalára rajzolsz egy olyat, mint amilyenek ezek a gyerekdobok, vagy a negyvennyolcas dobok, a szélessége az olyan kettő centiméter, a magassága az a keret aljától indul, picivel följebb, úgy nem ér hozzá, és a mező fele fölétől megy, tehát egy ilyen fekvő kisdobosdobot a feszítőzsinórokkal együtt.

Akkor ennek a dobnak a középpontjából húzol egy nagyon vékony vonalat, mintha csak egy szerkesztővonalat húznál, a jobb fölső sarok felé, de nem egészen a sarokba, hanem a saroktól balra két - három centire. Ez egy fontos vonal, mert ezentúl sok minden lesz ezzel párhuzamos.

Akkor ezen a vonalon a dobtól kb. olyan három centiméterrel kijelölsz egy pontot, és rajzolsz egy nyomott ellipszist. A hossztengely az ugyanolyan hosszú, mint a dob. A rövid tengely az pedig kevesebb, mint a fele a hossztengelynek.Körülbelül olyan legyen, mint a dob. Ja, azt még nem mondtam, hogy a dobnak a külső kontúrja vastag, a belső dolgai vékonyabbak. Az ellipszisnek a dob felőli kontúrja ugyanolyan vastag, mint a dobnak a külseje és a másik vonal a vékony. A vékony vonallal párhuzamosan az ellipszis belső területét besraffozod a feléig. Tehát egy kis ellipszis fog maradni a vastag vonal felől. A dob meg az ellipszis vastag vonala közötti mezőt ezzel a segédvonallal párhuzamosan vastag pöttyökkel bepöttyözöd, ezek olyan jó durva pöttyök.

A két szélső pöttysor a hossztengely végét összeköti a dobbal, az folytatódik, de már nem pöttyökkel, ha tudsz olyat csinálni az ecsettel, hanem kis körökkel, de akkora, mint a pötty, csak nem tömör.

Na most ebből a két szélsőt meghosszabbítod az ellipszis hossztengelyétől jobbra, tovább. Az alsót meghosszabbítod kb. annyival, mint a hossztengely, a fölsőt meg egyötödnyivel. A fölső majdnem eléri a papír szélét, ha jól gondolom. Ezeknek a pöttyözött vonalaknak a végét az ellipszis jobb oldalával párhuzamos ívvel összekötöd.

Akkor ezen belül, tehát az ellipszis jobboldali íve és a most rajzolt ív között megvastagítod a segédvonalat, és alul-fölül két-két párhuzamos vonalat húzol az ecsettel, amilyen szorosan csak tudod.

Na most az íven kívül, ezen az íven kívül már nem öt vonalat húzol, hanem csak hármat. Tehát a középvonal van megvastagítva, meg alatta-fölötte, ez fele olyan távolság, mint amilyen belül van az íven. A középső vonal végére rajzolj egy karikát, de az kb. akkora, hogy a másik két vonalig is elérjen. Akkor marad neked a papír széléig egy olyan nyolc centi körüli távolság. Na most akkor tegyetek egy ugyanakkora karikát a segédvonalra a papír szélére. Húzzatok ide egy olyan vonalat, hogy letámasztod a könyöködet, és akkor csak csuklóból, így csökkenő amplitúdóval lemész nullába, a jobb alsó sarok felé.Tehát mintha így aláfirkálnád az egészet. Még két motívum lesz a rajzon, ezzel ez a fődolog itt megvan.

Akkor van az a bizonyos alsó pontsor a két ív között ennek a fölső karikájára rátámaszkodik egy egyenes, amelyik a jobb alsó sarok fölül másfél-két centivel indul, ez a vonal egy rácsos tartószerkezetnek az alsó vonala, aminek a magassága kb. olyan magas legyen, mint a dob és akkor a baloldali mezőt, ami belül van ott a két ív közötti részen, azt ezzel a vonallal párhuzamosan az egészet sűrün besatírozod. Ez egy háromszög alakú terület. Jó. Most van ez a fölső ilyen csökkenő amplitúdójú dolog meg a rácsos tartó között durván egy ilyen háromszög alakú mező.Rajzolj oda egy madarat.

Emlékszel azokra a gyerekrajzokra, amikor ilyen madarakat rajzoltunk két hullámvonallal. Egyetlenegy árva madár van ebben. Hát akkor ennyi. Szia.

Lévay Jenő: Repülőhíd-terv VII. pigment tinta vászon, 90x126cm, 1994-2000

Pottyondi Péter: A létra

Északról dél felé egy S-alakot kéne ecsettel rajzolni, amely kelet felé tér ki. Egy S-alakot a tetejétől az aljáig, északtól délig, végig. Ez körülbelül öt centiméter szélességben kéne, hogy haladjon egymással párhuzamos ecsetvonásokkal. Aztán délnyugatról északkelet felé húzz egy ferde egyenest, ami ennek a széles sávnak a közepén átmegy szaggatott vonalba. Most a közepén megintcsak, ahol az egyenes átment szaggatottba, onnantól lefelé délnyugati irányban egy körszeletet kéne rajzolni, ami tiszta fekete. Tehát lefelé, mintha egy P betűnek az íve lenne, ez körülbelül olyan öt centiméter az egyenesre eső részen.

A jobb szélétől körülbelül nyolc centiméterre húzz kettő, a teljes képmezőt átmetsző egyenest, mintha távolba vesző sínpár lenne, mondjuk. Tehát nyugaton van két centi a két vonal vége között, keleten meg egy pontba fut össze. Ez középen van. Fontos, hogy a két vonal átmetssze a P-betűnek a befeketített részét. Most ezt utána egymástól olyan nyolc miliméterenként- be kéne csíkozni. Tehát ez tényleg ilyen sínszerű vagy létraszerű. Most utána, ez a legnehezebb, van ez a szaggatott vonal, ami északkeleten végződik... Na most a csúcsból lefelé, ahol találkoznak ezek, onnantól tehát mondjuk a szaggatott vonalra merőleges irányban lefelé kellene egymástól megint csak olyan nyolc miliméternyi távolságra pöttyvonalakat húzni, párhuzamosan, tehát mintha egy ilyen zászló lenne ezen a szaggatott vonalon és mondjuk ebből legyen hat darab. Az utolsó az pont találja el annak a sínnek a csúcspontját. Ha gondolatban fölállítjátok ezek szerint, akkor énnekem a létra az mindig a hídnak a szinonímája, mégpedig olyan módon, hogy a létra az mindenféle kultúrában a földi és az égi kapcsolatot jelenti. Tehát úgy értelmeztem, mint egy sámánlétrát. A lényege az, hogy a létra mindenképpen egy kapcsolatot jelent és ez a pöttyözött vonalhalom jelenti a szellemiek visszasugárzását a túloldalra.

Sziasztok.

Lévay Jenő: Repülőhíd-terv VIII. pigment tinta vászon, 90x126cm, 1994-2000

Rajk László: Merülőforraló

Én a repülőhidat és a vízikereket szeretném egyesíteni, mégpedig a következő módon: A repülőhíd tulajdonképpen működik, ahogy annak az elviekben működnie kell, csak a hátára rá van téve két óriási merülőforraló és ez úgy megy oda-vissza párhuzamosan a Mária Valéria híddal, és ott olvasztja, illetve tereli a jeget, nehogy befagyjon a víz, ezáltal mögötte a vízikerék folyamatosan tud működni. Na most a vízikerék rá van téve egy menetes tengelyre, és amikor ez a menetes tengely elkezd forogni a vízikerék miatt, akkor tulajdonképpen a két parti csonkról ez az elemes dolog meghajt egy hidat, ami kezd lassan összezárulni, ahogy forog a vízikerék. Ha ellenkező menetre váltják át ezt a vízikereket, akkor pedig kinyílik, mint a fatolltartónak a teteje, úgy szétnyílik, illetve össze tud húzódni ez a híd, tehát egy ilyen mobil hidat képzelnék. Ennyi az én történetem.

Lévay Jenő: Repülőhíd-terv IX. pigment tinta vászon, 90x126cm, 1994-2000

Sugár Péter: Repülő híd

Osszuk két részre a rajzlapot, és legyen egy helyszínrajz az egyik fele. A szénrakodótól a híd irányába egy ezerötszáz méter hosszú sodronykötél lenne, ami a szénrakodó vonalában lenne rögzítve. Most ezt az ezerötszáz méter hosszú szakaszt hat részre kellene osztani, hat darab kétszázötven méteres részre, és ezeken a helyeken lennének ilyen úszó hajók, amiknek a mérete tizenkét méter hosszú lenne és három méter széles. Ezeken mindegyiken az utolsó szakaszt leszámítva zászlók és lámpák lennének, amik a vizet világítanák. Szlovák és magyar zászló lenne a kétoldal felé ezekre az oszlopokra erősítve.

Na most a legalsó, a híd közelében lévő szakasz egy komolyabb szerkezet lenne.Ha három részre osztanátok az utolsó szakaszt, akkor ezen a három nyolcvan méteres szakaszon lenne egy-egy acélszerkezet, ez tulajdonképpen a Párkánnyal összekötő három darab hiányzó elem.Az eredeti Mária Valéria híd szerkezete pontonokon közlekedne a két part között keresztbe fordítva. Most ennek funkciója is lenne. Az első íves szakaszban kiállítóterem lenne, a második acélszerkezet részben egy kávéház és a harmadikban pedig egy művészeti központ lenne, utalásként erre a kompromittáló helyzetre, melyet mégis elfogadunk és élünk benne.

Lévay Jenő: Repülőhíd-terv X. pigment tinta vászon, 90x126cm, 1994-2000

Szabó Zoltán: Erdőlyuggató

Erdőlyuggató... Ez egy objektum, amit az emberek hoznak létre, de nem lehet meghatározni a korát. A vidám verzióban ez a táj fölött lebeg valahol. Vannak rajta vitorlák. Mindenféle kifeszített vitorlák, amik a szél által tartják ezt a könnyű dolgot. Ez egy test. A test attól függően barázdált, hogy a többi ilyen hasonló testtel, - amelyek a világ bármely pontján találhatóak - milyen kontextusba kerül, szóval ettől függően torzul mindig.

Mivel ez a vidám verzió, ezért csak nagyon kedvesen lyuggatja az erdőt, mert csak enyhe csápjai nyúlnak le, jól kiválasztott helyekre a fák közé. Szóval ez végül is egy emberi lakhely, ami vehető a mostani városok utódjaként is.Valószínűleg egy csomó olyan tulajdonságot hordoznak, amik most a városban megtalálhatóak. Tehát vannak benne járatok, nagy fő elosztóerek, és kisebb lakhelyek, amelyek minden embernek sajátosan vannak tájolva. Ez egy ilyen kisebb város nagyságú test, mint mondjuk Esztergom és mondjuk a Rakodó fölé lenne kikötve. Van egypár darab csápja. És akkor ez nézne Esztergomra. A fene sem tudja, hogy mondjuk akár négyszáz év múlva Esztergomból mi marad, ami fontos. Valami olyat kéne odarajzoli Esztergom helyére, ami fontos.

A Rakodó az tuti, az megmarad, esetleg a dombon valami rom is lehetséges, de benőtte biztos az erdő és sok kis emberke lakik benne.

Lévay Jenő: Repülőhíd-terv XI. pigment tinta vászon, 90x126cm, 1994-2000

Tokodi András: Én vagyok a híd

A híd ebben az esetben, vagy az áthidalás, az a makro, a mezo és a mikro között jön létre. A dolog lényege, hogy vannak nagyon kicsi dolgok, például baktériumok, és vannak nagyon nagy dolgok, a természet vagy az Isten, vagy ki hogy gondolja, és én vagyok középen, én vagyok a híd a kicsi és a nagy dolgok között. A közös egyébként a hídban a kicsi és a nagy között mindig, hogy egy kicsit küzdök is ellene, de azért felhasználom. Ez a híd, miszerint, hogy ölöm a baktériumokat, de ugyanakkor mindenképpen szükség van az érlelésre, erre-arra, szóval mint tudjuk, a baktériumok számtalan dolgot csinálnak, ami az emberiségnek fontos.

Felfelé ugyanez van, hogy a felsőség és az én között mindenféle olyan van, ami nekem nem tetszik, de mégis szükségem van rá. Például küzdök a zord éghajlat ellen, de ugyanakkor el is használom a napsütést vagy a hideget, a meleget, és hát ilyen módon kitaláltam hogy érezzük mindannyian, hogy alattunk vagy alattam is és fölöttem is kell lennie valaminek, és hát hangsúlyozom, hogy ilyen módon a tetű és az Isten vagy a természet, nevezzük így, között én vagyok a híd. Tehát a híd, az áthidalás, mindenképpen valahol a nagyon kicsi, a mikro és a makro között én vagyok.

Lévay Jenő: Repülőhíd-terv XII. pigment tinta vászon, 90x126cm, 1994-2000

Vincze László: Fényképezőgép,vagy öntöző

Akkor ez egy park, egy kastély parkja, amit én látok, vagy én elképzelek, az egy fűvel bevetett gyönyörűszépen rendbe tartott parkrészlet, hátul a kép kb. kétharmadában egy kis tavacskát lehet látni, és emögött a tó mögött megjelenik egy erdőszél ilyen nemesfákkal ültetve. Egy ilyen ritkásabb rétet, egy erdő közepén vagy egy műpark közepén, gondozott, füves területet látok. A háttérben, leghátul a kastélynak a fák által kitakart homlokzatát érzékelem. Ebből nem sokat látok. Egy szűk ilyen parki allé által kihagyott részen keresztül látszódik ez a kastély, palota.

A palotán úgy látok keresztül, hogy közben ott van ez a romantikus, mesterséges vagy műtó, előterében pedig egy emberalak áll, mégpedig oly módon, hogy majdnem középen, de a kép jobb szélén foglal inkább helyet, felém néz, felém tekint. Ez az emberalak egy hölgy, egy fiatal lány, ősz lehet, tehát ennek megfelelően van öltözve.

A képen sok minden más nincsen, fák vannak, tölgyesek és bükkfák, amelyek a kép oldalhatárait lezárják. Egyébként pedig ez egy hatalmas rét, ismétlem. A hölgy mosolyog és kifele néz, illetve engem néz a képről. Fényképezőgép van az oldalán, a vállán...vagy öntöző?

Olyan borús idő van, szemmel láthatóan, és hosszúra nyúlt árnyékokat látni a képen, ami azt jelenti, hogy késő délutánról lehet talán szó. Készen van? Hát akkor a legjobbakat.

Kiállítások, melyeken a Repülőhíd terv című sorozat szerepelt:

Folyamat Társaság kiállítása, Szekszárdi Művészetek Háza, 2000. 03. 02. - Folyamat Társaság kiállítása, Soproni Festőterem, 2000. 04. 15. - Lévay Jenő kiállítása; „Váltótér Repülőhíd terv” Tölgyfa Galéria, 2000. 07. 05. - Lévay Jenő kiállítása; „Váltótér Repülőhíd terv” ABB Galéria, 2000. 09. 18. - Lévay Jenő kiállítása; (Váltótér installáció 3D modelljének bemutatója) Ede napi fesztivál, október 14., VI. Paulay Ede utca - Milano-Európa 2000, Milano Triennálék Palotája, 2001. 05. 19. – 09. 16. -„Plein-Art” Lévay Jenő kiállítása, Ibis Hotel, Budapest, 2001. 10. 12. - Lévay Jenő kiállítása, Miskolci Galéria 2001. 03. 02 – 04. 08. - Lévay Jenő kiállítása, Kondor Béla Közösségi Ház, Budapest, 2002. 11. 06. - Folyamat Társaság kiállítása, Brüsszel, Európai Parlament 2006 szeptember - Folyamat Társaság kiállítása, Louvain de Neuve 2006 szeptember - KOGART Kortárs Művészeti Gyűjtemény, Budapest, 2008 december

• Telefon: +36 70 631 76 27